Victoria

Visszatartott lélegzettel hátrálok el a tükörtől, növelve a távolságot Isabella és magam között.

Gúnyos mosollyal veszi le a napszemüvegét, és csúfolódva megrázza a fejét.

– Elég sokáig tartott, mire rájöttél, hogy én vagyok az – mondja.

A látványa olyannyira nyugtalanít, hogy a vállam is megfeszül, bár nem mutatom ki.

– Végig engem követtél? – kérdezem.

– Ne légy nevetséges. – Forgatja