Amelia szemszöge

Az árnyfarkasok a sötétség örvényeként kavarogtak körülöttünk. Felsírtam, lehunytam a szemem, és az arcomat Leonardo mellkasába fúrtam. Hidegrázás kúszott végig a bőrömön, ahogy körülöttünk siklottak. A lélegzetem a torkomon akadt, és az ösztöneim azt sikoltották, hogy fussak, változzak át, harcoljak, tegyek valamit. De a testem nem volt hajlandó megmozdulni.

Kísérteties csendben