Theresa szemszöge

Abban a pillanatban, hogy beléptünk Marcus szobájába, rám rontott. Mire az ágyához értünk, már eszeveszetten téptük le magunkról a ruhákat. Nem volt semmi szégyenlősség, semmi szemérem, csak ez a sürgető vágy. Mintha egy életen át vágytam volna rá. Talán egy örökkévalóságon át. A ruhák levétele közben is csókolóztunk, annyira akartuk egymást. Marcus zihált és levegő után kapkodot