Victoria

Most, hogy Alexander karjai a derekamat fonják körbe, beletelik egy pillanatba, mire feldolgozom a gyors reakcióját, és amikor végre tudatosul bennem, hogy a vénás karjaiba kapaszkodom, lassan felnézek rá, és a tekintetünk találkozik.

– „Úgy tűnik, nem tudsz egyedül járni” – mondja.

Ebből a szögből nézve, ahogy az esésem megakadályozása után olyan dominánsan néz le rám, egy kissé zavarba