Alexander

A tükörbe nézve a nyakkendőmmel bajlódom, ami csak még jobban frusztrál, mert fogy az időm. Tudom, hogy apám hamarosan újra felhív, és azt fogja követelni, hogy siessek az esti rendkívüli ülésre.

Amikor végre sikerül rendesen megkötnöm, oldalra döntöm a fejem, és a tükrön keresztül Isabellára pillantok. Összekuporodva fekszik az ágyamon.

Amióta visszatért az árvaházból, abba sem hagyja a