Victoria

Lélegzetemet visszafojtva hátrálok el a tükörtől, növelve a távolságot Isabella és magam között.

Gúnyos mosollyal veszi le a napszemüvegét, és gúnyosan csóválja a fejét.

– Elég sokáig tartott rájönnöd, hogy én vagyok az – mondja.

A látványa olyannyira nyugtalanít, hogy a vállaim megfeszülnek, bár ezt igyekszem nem kimutatni.

– Egész idő alatt követtél engem? – kérdezem.

– Ne légy nevetség