Alexander

Bár Isabella rájött a színjátékomra, továbbra is fenntartom a látszatot, és megvonom a vállam. "Hogy érted azt, hogy nem vagy hülye?"

Frusztrált nyögéssel mászik le rólam, és leül mellém, miközben hátrasimítja a tökéletesen beállított haját.

"Te komolyan nem szeretsz már."

"Nem mondtam ilyet." – Sóhajtok.

Gúnyosan elmosolyodik. "Nem is kellett mondanod, mert ez már nem olyan, mint régen.