Evelyn

A csendem, amikor kimondja a vezetéknevemet, nevetésre készteti, a szemeiből csak úgy árad a rosszindulat.

A kezét a derekára téve így szól: "Mi van? Elment a hangod? Gyerünk. Mondj már valamit!"

Lehunyom a szemem, és ökölbe szorítom a kezem, nem is tudom, mit mondjak neki. Egyrészt nem tagadhatom le egyszerűen, mert már tudja az igazságot. Másrészt viszont nem is vallhatom be csak úgy. Mi