Evelyn

Megfordulok, és még néhány másodpercig lehajtva tartom a fejem, csak hogy késleltessem a pillanatot, amikor fel kell néznem arra az emberre, aki az imént a nevemen szólított: Scarlett.

– Mi az? Most takargatni akarod az arcodat? Csak mi ketten vagyunk itt.

A hangja már most sem túl kedves, úgyhogy felkészülök, felemelt fejjel egy széles mosolyt erőltetek magamra.

– Szia, mizu? Nem gondoltam