Evelyn

Ahogy az erkélyen állok Eleanorral, a csend néhány másodpercig elhúzódik, amíg a nő végre megszólal.

– Ez a ház tényleg hatalmas. Nem is várnék kevesebbet a férjed családjától!

Bólintok, a lelkesedés hiányát mutatva.

– Jól vagy? – kérdezi.

Újra bólintok, és félszeget mosolygok rá.

– Nem, nem vagy. Még mindig a bocsánatkéréseken jár az eszed, igaz?

– Csak... pontosan ezt akartam hallani,