Harper

A magánrepülőgép egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy elképzeltem; sokkal jobb volt. Fehér bőrülések, pezsgő egy ezüstvödörben, és egy utaskísérő, aki úgy bánt velem, mintha királyi fenség lennék. Valahányszor rám mosolygott, Miss Moore-nak szólított. Majdnem elnevettem magam, mivel nem voltam hozzászokva az ilyesfajta tisztelethez, de eszem ágában sem volt panaszkodni.

Az egész repülőút