Harper

Még a könnyeimen keresztül is láttam, ahogy Anna széttárt karokkal felém szalad. A látásom elhomályosult, de ez a magabiztosság összetéveszthetetlen volt.

Amikor elég közel értem, láttam a mosolyát, ami a legragyogóbb volt, amit valaha is láttam az arcán.

Nem lassítottam le. Ehelyett rávetettem magam, egymásnak ütköztünk, és a földre zuhantunk, a földön gurulva, mintha ismét gyerekek lennén