Sebastian az elzárókamra mellett állt, kezét a hideg üvegnek vetette, miközben a bent fekvő eszméletlen férfit bámulta.

Az apa, akit tizennyolc éven át keresett – akire jogtalanul neheztelt, és akit halottnak hitt –, mindvégig ebbe a pokoli laboratóriumba volt bezárva.

És Sebastiannek eddig tartott rátalálnia.

A fenébe is.

– Apa… – hangja halk volt és rekedt. – Sajnálom, hogy elkéstem…

Egy pillant