„A középső, csíkos ruhában. Ő a legidősebb fiam.”

„Komolyan? Micsoda szerencse!”

Federico szeme felcsillant, mint egy emberé, aki örökké egy kincset keresett, és hirtelen, keresés nélkül rábotlott. Szinte sugárzott az izgalomtól, ahogy egyenesen Howard felé vette az irányt.

„Ki akarom próbálni a zongoránál!”

Federico úgy festett, mint egy tanár, aki épp most fedezett fel egy zsenit – izgatott volt