Haragját valami másra akarta levezetni, mielőtt még végül Jerry... vagyis Jeremiah arcán vezeti le.

Már így is épp eléggé nyomasztotta a Nanája állapota, és amúgy is rengeteg teher nyomta a vállát, nem akarta ezt még egy gazdag, elkényeztetett kölyökkel is tetézni.

"Hé," – szólt oda valaki hátulról, félbeszakítva Zeno ütéseit és rúgásait.

Hátrafordult, és meglátta Jeremiaht, kezében egy üveg vízzel.

"Mit akarsz?" – kérdezte Zeno felvont szemöldökkel.

"Jól van, hívhatsz Jerrynek," – mondta Jeremiah félmosollyal.

"Tessék?" Zeno egy 'elment az eszed?' pillantással mérte végig, gúnyosan felhorkant, majd visszatért a boxzsákjához.

Biztos volt benne, hogy Jeremiaht az ellensége küldte, hogy felbosszantsa és frusztrálja. Nem volt hajlandó a kottájukból játszani; úgy döntött, levegőnek nézi, és ha a másik megunja az ácsorgást, majd elmegy.

Tényleg azt hiszi, hogy egyáltalán érdekli, mi is a neve?

"Oké, rendben, sajnálom, hogy ilyen merev voltam," – mondta Jeremiah.

De látta, hogy Zeno nem hagyta abba a zsák dühödt püfölését, szándékosan figyelmen kívül hagyta őt.

"Hé!" Megragadta Zeno karját, amikor az épp hátralendült egy ütéshez.

"Mi a fasz van, ember?!" Zeno dühösen ellökte magától Jeremiaht.

"Hé, nyugi," Jeremiah megadóan feltette a kezét, "csak vizet akartam adni és bocsánatot kérni, komolyan..." – mondta, és odanyújtotta a vizet Zenónak.

Zeno gyanakodva méregette, majd vonakodva elvette tőle a palackot.

Jobb volt, ha ledöntik a köztük lévő falat. A munka is gördülékenyebben ment így.

"Én... én féltékeny voltam," – bökte ki a semmiből Jeremiah.

"Tessék?" Zeno ráeszmélt, hogy már másodszor válaszol így Jeremiah-nak. A srác hajlamos volt meglehetősen érthetetlenül fogalmazni.

Mit ért azon, hogy féltékeny volt?

"Öhm, én... Befejezted?" – kérdezte Jeremiah, ahogy látta Zenót az öltöző felé indulni.

Sietve követte; muszáj volt tisztáznia a köztük lévő feszültséget.

"Miért követsz, Jerry?" – kérdezte Zeno, miközben elővette a fehérjéjét és a vizes kulacsát.

"Sajnálom a viselkedésemet, Edző..." – mondta Jeremiah, és leült Zeno mellé a padra.

"Edző? Mi a baj veled, haver?" Zeno a fejét rázta.

"Igen, ahogy az előbb is mondtam, féltékeny voltam rád," – vallotta be Jeremiah a tarkóját vakarva.

"Hát... Miért?" – kérdezte Zeno hitetlenkedve.

Nem gondolta, hogy az életében lenne bármi irigylésre méltó; egy roncs volt, súlyos számlákkal a zsebében, és egy teljesen elcseszett élettel.

"Öhm, én idősebb vagyok," – vonta meg a vállát Jeremiah.

"A fenébe is! Rátérnél a lényegre?!" – kérdezte Zeno kétségbeesetten.

"Bocs, haver," – kuncogott Jeremiah.

"Nem szeretem, ha egy nálam fiatalabb parancsol. Nem vagyok kezdő a bokszban, és azért jöttem ide, mert ez a hely elég híres az alvilágban, a fizetés is korrekt, na meg ki akartam hívni a legjobb harcost, akiről megtudtam, hogy hát... te vagy az," – mondta Jeremiah, tetőtől talpig végigmérve Zenót.

"De ahelyett, hogy Rico társakká vagy ellenfelekké tett volna minket a tapasztalatomra való tekintettel, a te kezed alá osztott be, semmibe véve minden erőfeszítésemet. Amikor megtudtam, hogy fiatalabb vagy, dühös voltam és féltékeny," – sóhajtott Jeremiah.

Zeno nem tudta megállni, hogy halkan fel ne kuncogjon Jeremiah monológja után.

"Komolyan mondod, ember? És akkor mi változtatta meg a véleményedet?" – kérdezte Zeno, még mindig hitetlenkedve bámulva Jeremiah-ra.

Nem akarta elhinni, hogy egy felnőtt ember képes ilyen gyerekes és kicsinyes lenni, miközben még ő állítja magáról, hogy idősebb.

Az élete már így is elég nehéz volt, de most még Jeremy is felbukkan, hogy megfűszerezze; pont nem hiányoztak neki az ilyen indokolatlan drámák.

"Beláttam, hogy észszerűtlenül viselkedtem, ezért vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek... Haverok?" Jeremiah felemelte a kezét az arca mellé, várva, hogy Zeno lepacsizzon vele.

"Ja, haverok," – kuncogott Zeno, és belecsapott Jeremiah tenyerébe.

"Ha! Tudtam, hogy ti ketten haverok lesztek!" Thomas odajött, és ledobta magát közéjük, karjait a vállaik köré fonva.

"Éljen a trió barátsága!" – jelentette be hangosan.

"Aú! Hé!" – kiáltott fel Thomas a padlóról, a farokcsontját dörzsölve, és vádlóan nézett a testvérére, amiért az letaszította.

Zeno csak a fejét rázta az ikrek láttán.

Talán... Csak talán nem is lesz olyan rossz barátkozni velük.

Zeno épp megkapta az estére járó fizetését, és kifelé sétált Rico irodájából, amikor meglátta, hogy az ikrek a kijáratnál várnak rá.

"Hé, most mész?" – kérdezte Jeremiah.

Thomas odasétált Zenóhoz, és átkarolta a vállát.

"Ja, ti még nem léptek le?" – kérdezett vissza Zeno.

"Nos, arra gondoltunk-"

"Gyere, igyál velünk ma este," – szólt közbe Thomas, félbeszakítva a bátyját.

Jeremiah a szemét forgatta a testvére miatt, biztos volt benne, hogy Zeno vissza fogja utasítani. Thomas mindig annyira tapintatlan volt.

"Öh, ma este nem jó, srácok, dolgom van," – mondta nekik Zeno, miközben kiléptek az épületből.

"Holnap?" – kérdezte Thomas, esze ágában sem volt feladni.

"Ja, az jó lehet," – mondta Zeno, és felült a motorjára.

"Oké, haver, jóéjt," – mondta Jeremiah, intett Zenónak, majd a kocsijukhoz vonszolta makacs testvérét.

Zeno figyelte, ahogy beszállnak egy elegáns, sötétített ablakos autóba, és elgondolkodott, vajon miért akarnak ők itt dolgozni; úgy tűnt, el vannak eresztve anyagilag.

"Hé, Bajnok," – szólította meg Anna, miközben közeledett felé.

"Anna, kell egy fuvar hazáig?" – kérdezte mosolyogva.

"Ez elég csábító," Anna egészen közel lépett hozzá, felemelte a kezét az arcához, és az ujjaival finoman végigsimított az állkapcsán.

"Csak hazadobsz... Vagy..." Érzékien a szájába harapott, és az arcát egészen közel hajolt az övéhez.

ITT

Zeno csak mosolygott rá; tudta, hogy Anna belezúgott, és igazából a lány nem is nézett ki rosszul, de mindig meglepte, Anna milyen merész tud lenni időnként.

"Öhm..." Zeno úgy tett, mintha elgondolkodna a válaszon.

"Azt hiszem... Csak hazadoblak," – vigyorgott rá játékosan.

"Ugh! Ünneprontó!" Anna hátrált egy lépést, és összeráncolta a homlokát.

"Ugyan már, hercegnő, vigyünk vissza a kastélyodba. Tudod, hogy Will már lelépett azzal a csajjal," – mondta, majd felpörgette a motort, mintha el akarna hajtani nélküle.

"Hé, ember, várj meg! Olyan gonosz vagy," – mondta Anna, ahogy utolérte, felpattant mögé, és a karjait Zeno dereka köré fonta.

"Kapaszkodj erősen, Anna hercegnő," – mondta, és kihajtott az útra.

Egy kis idő múlva megállt egy apartmanház előtt.

"Köszi a fuvart, és mellesleg... Will egy pasival ment el ma este," – vonta meg a vállát Anna.

"Ah, nem lep meg," – rázta a fejét Zeno.

"Jóéjt, Bajnok! Holnap találkozunk," – intett Anna, ahogy Zeno elhajtott a háza elől.

Zeno már csak néhány saroknyira volt az otthonától, amikor észrevette, hogy egy sötétített ablakos, nagyon erős fényszórójú autó követi őt nagy sebességgel.

Először azt hitte, csak egy véletlenszerű autós, aki siet és le akarja hagyni, ezért lelassított, és lehúzódott az út közepéről.

De észrevette, hogy az autó is lelassított, és továbbra is ugyanolyan tempóban követte. Ekkor már tudta, hogy követik.

"A francba," – motyogta, és felgyorsított.

Elhajtott a saját háza mellett; nem merte megkockáztatni, hogy megálljon, így bárkik is voltak azok, nem tudták meg, hol lakik.

Folyamatosan gyorsan hajtott, próbálta lehagyni az autót, de az csak egyre közelebb ért hozzá.

Biztos volt benne, hogy jobban ismeri az utcákat, mint ők, így egyre mélyebbre vezette őket a rossz utakkal teli környékeken. Elért egy sikátorhoz, és azonnal befordult rajta.

Biztosra vette, hogy az autó soha nem fog beférni a szűk sikátorba. De megdöbbenésére két sportmotor bukkant fel az autó mögül, és követték őt.

"A kurva életbe!" – káromkodott, és visszagyorsított, miután korábban lassított, mert azt hitte, sikerült leráznia őket.

Folyamatosan kanyarodott sarokról sarokra, kerülgette a kukákat, és éles kanyarokat vett be.

Megkockáztatott egy hátranézést, és látta, hogy a két fekete ruhás, fekete sisakos férfi a motorokon követi; nem tudta megállni, hogy ne tűnődjön el azon, kik lehetnek ezek.

Senkit nem sértett meg a felsőbb osztályból vagy a maffiából, így teljesen értetlenül állt azelőtt, hogy kik lehetnek az üldözői.

Zeno annyira elveszett a gondolataiban, hogy nem vette észre az újabb motort, ami a sarok mögül bukkant fel, és hatalmas sebességgel hajtott felé.

"Szar!" – kiáltott fel az utolsó pillanatban, ahogy a motorja majdnem frontálisan ütközött a közeledővel, és egy ügyes hátraszaltóval leugrott a járművéről.

Néhányat gurult a betonon, mielőtt gyorsan talpra ugrott volna, de addigra már három fekete ruhás férfi vette körül.

"Gyere velünk," – mondta a középen álló; ő volt a legmagasabb mindhármuk közül.

"Elég egyértelmű, hogy nem akarok," – mondta Zeno, és egy rúgással mellbe találta azt, aki az imént beszélt, jó messzire a földre taszítva őt.

Brutális ütésekkel és rúgásokkal rontottak rá, de ő az ütések nagy részét ügyesen elkerülte hajolgatva és kitérve.

Pontosan vitte be a csapásait, és az egyiküket még ki is sikerült ütnie.

"Argh!" – üvöltött fel Zeno, és a földre zuhant.