Cody kuncogott: – Nem, legyünk csak barátok extrákkal, ez így pont jó.

Ida gúnyosan felnevetett magán; mégis mit várt? Végig csak magát áltatta, és épp itt volt az ideje, hogy befejezze.

Gyengéden megrázta a fejét, majd felemelte a kezét, Cody arcára simította, és arra késztette, hogy a szemébe nézzen. – Inkább lennék csak a barátod, Cody. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy azzal áltassam magam,