Ugyanazon az éjszakán, miközben valószínűleg már mindenki aludt, Ida Cody szobája előtt állt, és csak kopogott, kopogott és kopogott.

De nem kapott választ.

Tudta, hogy Cody hallja a kopogást; még a nevét is szólította párszor, így biztos volt benne, hogy Cody tudja, ki áll az ajtóban, mégis megtagadta a választ.

Ida elveszettnek érezte magát.

Cody vajon most tényleg végleg lezárta a dolgot? Fárad