CSATT

Calen hátratántorodott, és az arcához kapott, ott, ahol Weiss vezérigazgató megütötte. Apja szemei a dühtől lángoltak, miközben csökkentette a kettejük közötti távolságot; mozdulatai kontrolláltak voltak, mégis félreismerhetetlen haragot sugároztak. Calen biztos volt benne, hogy ha most épp nem egy kórházban lennének, az apja már régen behúzott volna neki egyet.

„Mit gondoltál?” – vonta fele