„Mért vagy még itt?” – motyogta Izzy hunyorogva, ahogy a hálószoba ajtaja csikorogva kinyílt. A függönyökön át beszűrődő napfénytől lüktetett a feje, nyögött egyet, és a tenyerét a halántékához szorította.

Liam lépett be, az egyik kezében egy tálcát egyensúlyozva. „Neked is jó reggelt” – mondta, miközben azzal az őrjítően nyugodt lépteivel haladt előre.

Izzy tekintete az éjjeliszekrényen lévő órár