Cecil teát öntött egy finom porceláncsészébe, a gőz lágyan gomolygott a nappali meleg fényében. Vele szemben Pamella halvány mosollyal tartotta a saját csészéjét, lábait elegánsan keresztbe tette, szeme félig lecsukódott, miközben Cecil végtelen fecsegését hallgatta.

„Ne vedd a szívedre, drágám” – mondta éppen Cecil, ajkai együttérző mosolyra húzódtak. „Calennek mindig is heves természete volt. A