Night szemszöge

Egy héttel később…

„Miért csak ülsz ott és bámulod a reggelidet? Egyél!”

Felnéztem a férfira, aki az apámnak nevezte magát, és ismét eszembe jutott az a pokol, amin az elmúlt napokban keresztülmentem.

„Nem vagyok éhes” – sóhajtottam, és hátradőltem a székemben.

Őszintén szólva, ez a kastély, ez a hatalmas ház a maga kőszívével… lassan megfojtott, kiszívta belőlem az életet, és ha m