Nem tudtam nyugodtan ülni. Az íróasztalom mögötti díszes szék – amelyet mesteremberek készítettek úgy, hogy egy király alakját ölelje körül – kínzóeszköznek tűnt. Ehelyett fel-alá járkáltam egy szűk kört leírva az ablak és az ajtó között, alkalmanként megállva, hogy rápillantsak az órámra. Tíz óra harminckettő. Simpson már több mint harminc perce volt Emmánál. Mit mond neki? Hogyan fogadja a hírek