MONALISA

Sétáltam hazafelé az esős, magányos úton, fittyet hányva a testemre zúduló esőre, ami olyan módon nedvesített át, ahogy a barátom sosem tudott.

A barátom nemrég szakított velem, én pedig összetörtem; talán nem túlságosan, de azért fájt. Hogy mik voltak az indokai? Soha nem reagáltam elég jól az érintéseire, és sosem olvadtam el a karjaiban úgy, ahogy kellett volna.

Azt is a fejemhez vágta, hogy sosem hagytam, hogy elégszer hozzám érjen. Csak egyetlenegyszer engedtem meg neki, hogy a pinámhoz érjen, és mit szólt hozzá? Hogy kibaszottul száraz vagyok, és a behatolás fájna.

Mindez alig egy hete történt, ma pedig szakított velem, méghozzá azzal az egyetlen jótanáccsal... Hogy menjek el élete hátralévő részére szűz apácának, mert túl érzéketlen vagyok egy férfi érintésére.

Őrjöngtem amiatt, ahogy a testemet megszégyenítette. Nem volt hazugság, hogy mellette nem tudtam benedvesedni, de tudtam, hogy ez nem teljesen az én hibám. Ez nem lehetett az én hibám.

Biztosan vonzódom szexuálisan egy bizonyos típushoz, de fogalmam sem volt, milyen típusú emberekhez vonzódhatnék. Egy ponton még az is megfordult a fejemben, hogy talán nem vagyok heteró, de nem erről volt szó.

Heteró voltam, csak épp a most már exbarátom alig tudott felizgatni.

"A pokolba vele!" – motyogtam szinte dühösen, majd megálltam az otthonomhoz vezető kapu előtt.

A villany nem égett, ami egy kicsit furcsa volt, mivel biztos voltam benne, hogy anyának bent kellene lennie. Azzal a feltételezéssel hessegettem el a dolgot, hogy biztos elment valahová, és az eső miatt ott rekedt, majd beléptem a házba.

Az apám meghalt, valójában már nagyon régen. Még csak 6 éves voltam, amikor elhunyt, és ha nem lennének a fényképek, amiket folyton bámulok, valószínűleg már arra sem emlékeznék, hogyan nézett ki.

Apám halála után a dolgok éveken át lejtmenetbe kerültek, amíg hirtelen be nem költöztünk ebbe a hatalmas, gyönyörű birtokba. Anya azt mondta, hogy apám egyik barátjáé, aki tudomást szerzett a helyzetünkről.

Sosem láttam őt, még a hangját sem hallottam soha, de ő volt a birtok tulajdonosa, és ő finanszírozta a tanulmányaimat is. Miután az ujjlenyomatommal kinyitottam az ajtót, belöktem, és besétáltam a nappaliba.

Odabent sötét volt, csak egy kis lámpa égett, de szinte azonnal megéreztem valakinek a jelenlétét a nappaliban. A kanapé felé pillantottam, és megdöbbenve láttam, hogy egy férfi ül rajta.

Félmeztelen volt, az egyetlen ruhadarab rajta a derekára csavart törölköző volt. Bármennyire is az volt az első gondolatom, hogy ráüvöltsek erre a házunkban lévő idegen férfira, nem tudtam.

Nyelvbotlást kaptam. Kidolgozott hasizma jól látható volt, és az a bicepsz, az a tricepsz... a belsőm valósággal felkavarodott az izgalomtól!

Napbarnított bőre olyan simának, olyan ápoltnak tűnt, és a tekintetem lassan az arcára vándorolt. Szigorú arckifejezése volt, de ez egy cseppet sem vett el a jóképűségéből.

Láttam a kék szemeit, ahogy felemelte a fejét, és a tekintetünk találkozott, amitől a szívem egy hatalmasat dobbant.

Ez egy nagyon furcsa érzés volt. Sosem éreztem, hogy a szívem így reagált volna a most már exbarátomra.

"Mit csinálsz?" – szólalt meg, az ajkai mozogtak, és a nedves combjaim tudat alatt összezártak, ahogy éreztem, hogy lüktet! A pinám lüktetett! Csak ennek a férfinak a hangjától.

Bár nem is csoda. A hangja mély volt, és minden ízében férfias. Forró volt!

"Gyere már ide, nem vagyok olyan türelmes" – tette hozzá ugyanezen a hangon, és a pinám újra megtette. De ezúttal megpróbáltam gondolkodni: ki ez a férfi? Miért van az otthonomban? És miért hív magához?

De furcsa módon nem tudtam racionálisan gondolkodni. A hangja tekintélyt parancsoló volt, és nem bírtam megállni, hogy ne tegyem pontosan azt, amit mondott. Olasétáltam hozzá, nedves combjaim egymáshoz súrlódtak.

"Egy naiv kis ribancot kapok ma éjszakára? Ereszkedj már térdre. Most." Inkább parancsnak hangzott a részéről, és ez a hangnem egyértelművé tette, hogy bárki is legyen ez a férfi, hozzá volt szokva az osztogatáshoz.

Nem voltam az a típus, aki mindig követi a parancsokat, de ezzel az idegen férfival, akit életemben nem láttam, pontosan ezt tettem! Térdre csúsztam, érezve a forróságot a pinámban.

A törölközőjéért nyúlt, meglazította, hagyta mindkét oldalra lehullani, és felfedte előttem a farkát. Nem nagy volt, hanem hatalmas! És még csak félig volt kemény. Mennyivel lenne nagyobb, ha teljesen felállna?!

"Fogd a kezedbe a farkam, és használd azt a szép szádat" – mondta nekem, és szinte azonnal forró folyadékot éreztem a pinámban. Ez nem lehetett a hideg eső, ami bőrig áztatott, nem az eső volt, hanem én nedvesedtem be. Ez az idegen férfi, aki akár egy házunkba betörő perverz is lehetett, anélkül nedvesített be, hogy egyetlen apró érintéssel is a bőrömhöz ért volna.

Mi a fene bajom van?!

Nem tudtam, mi bajom van, de kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a hatalmas farkát, és nagyot nyeltem, amikor rájöttem, hogy a számba akarom venni ezt a faszt.

A mellbimbóim megkeményedtek ebben a furcsa helyzetben, és átnyomták a nedves ruhám anyagát. Mindkét kezemmel átkulcsoltam a farkát, mert csak így tudtam teljesen átfogni. Mindkét kezemmel.

"A kurva életbe... Meglepően jó a kezed." – hallottam, ahogy káromkodik, és ezt bókként felfogva mozgattam a kezem a farkán, és ekkor vettem észre, hogy piercingje is van.

"Használd a nyálad, szajha. Legyen az a fasz síkos és nedves" – mondta nekem ezeket a mocskos szavakat, de ettől csak még nedvesebb lettem. Esküszöm!

Közelebb hajoltam a farkához, belélegeztem a férfias illatát, majd ráköptem. Láttam ilyet pár pornóvideóban, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is csinálom, pláne egy idegennel!

Biztosan megőrültem! És elment az eszem is! De ez is... Ez is olyan jólesett.