LUCIUS DEVINE

Mindennek vége. A fejem lüktetett. A szívem fájt, és a kezem szorosan ökölbe szorult.

Az erkélyen álltam, kétségbeesett arckifejezéssel. Nem, a kurva életbe, nem voltam kétségbeesve. Vissza fogom kapni Lisát. Ő az enyém volt, én pedig az övé. És még ez sem szakíthat szét minket örökre.

– A faszba! – káromkodtam, és a kezemben lévő söröspoharat a falhoz vágtam.

– Te rohadék! – üvöl