MONALISA

Már eltelt néhány nap. Kettő vagy három nap, vagy talán négy, már igazából nem is tudtam. Alig éltem. A létezésem egyetlen biztos jele a könnyeim voltak.

A szobában lévő asztalon álló ételre pillantottam, majd egyszerűen elfordítottam a fejem. Semmit sem ettem azóta, hogy idehoztak. Ittam egy kis vizet, hogy életben maradjak, de képtelen voltam enni, amikor fogalmam sem volt, mi folyik od