DELSANRA

Sosem éreztem még magam ennyire megtörtnek, mint amikor elsétáltam tőle, örülve, hogy az eső összekeveredett az arcomon lefolyó könnyekkel. Minden lépés ólomsúlyúnak tűnt, küzdenem kellett a vággyal, hogy megforduljak és visszarohanjak hozzá.

Nem tudtam, hogy lehetséges ennyire törődni valakivel; hogy az a tudat, hogy soha többé nem látom, annyira fáj, hogy levegőt sem kapok. A mellkaso