**Aiden**

Egy csésze teával bukkantam elő a teakonyhából – mert persze, hogy ekkora klisé vagyok –, nyugodtan, az irányítást a kezemben tartva, az elmúlt néhány percet pedig már a mentális trezoromba süllyesztettem.

Noah még mindig ott ült.

Még mindig kipirulva. Még mindig kőkemény farokkal, merném fogadni.

Felvontam a szemöldököm, és belekortyoltam a teába.

– Még mindig itt vagy?

Az állkapcsa meg