**Aiden**

Noah a karjaimban aludt.

A légzése lágy volt. Egyenletes. A teste szorosan az enyémhez simult, a bőre még mindig meleg, a szempillái halványan remegtek, mintha még mindig álmodna.

És Istenem, gyönyörű volt.

Szorosabban magamhoz öleltem.

Volt valami szent ebben – hogy így a magaménak tudhatom, védtelenül és bizakodva, úgy kucorogva mellém, mintha én lennék a menedéke. Mintha *biztonságos*