**Aiden**

„Szó sem lehet róla.”

A szavak élesebben csúsztak ki a számon, mint terveztem, átvágva a köztünk lévő, feszültséggel teli csendet. Noah velem szemben állt, a karját összefonta, a szemöldökét ráncolta, és az álla azon a makacs módon szegeződött előre, ami máris az egekbe lőtte a vérnyomásomat.

„Ez csak egy buli” – mondta lassan, mintha én lennék az, aki nem érti. „Egyetlen éjszaka. Péntek