**Aiden**

Kettő is elmúlhatott hajnalban, amikor a dörömbölés elkezdődött.

Hevesen verő pulzussal, dezorientáltan ébredtem, a lepedő a lábam köré csavarodott. Az utolsó dolog, amire emlékeztem, egy álom volt – valami súlyos, arctalan dolog, az a fajta, ami megrázva hagy, anélkül, hogy tudnád, miért. Aztán a hang ismét megszólalt, élesen és kétségbeesetten, kirángatva a ködből.

Valaki volt az ajtóm