Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

**Aiden**

Abban a másodpercben, ahogy az az ajtó kinyílt – amikor a világ darabokra hullott körülöttünk –, nem magamra gondoltam.

Egyszer sem.

Nem a menekülésre.

Nem a karrieremre.

Nem a megaláztatásra, amely már futótűzként terjedt végig azon a szűk folyosón.

Az agyam egyetlen ösztönre zárt rá, ami elég éles volt ahhoz, hogy csontig hatoljon:

**Megvédeni Noah-t.**

Mindegy volt, hogy felkészültünk