Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
**Aiden**
Abban a másodpercben, ahogy az az ajtó kinyílt – amikor a világ darabokra hullott körülöttünk –, nem magamra gondoltam.
Egyszer sem.
Nem a menekülésre.
Nem a karrieremre.
Nem a megaláztatásra, amely már futótűzként terjedt végig azon a szűk folyosón.
Az agyam egyetlen ösztönre zárt rá, ami elég éles volt ahhoz, hogy csontig hatoljon:
**Megvédeni Noah-t.**
Mindegy volt, hogy felkészültünk