Amikor meghallotta Nataliát, Adrian önkéntelenül is összeráncolta a homlokát. Egy emlék villant át az elméjén, amelyben térdelt Natalia előtt. A fejében minden elmosódott volt. Lehunyta a szemét, megpróbálta felidézni az eseményt, de felszisszent a hirtelen hasító fejfájástól.

Natalia a hátát bámulta. Szemöldöke a magasba szaladt, amikor meghallotta a szisszenést.

– Csak nem kigúnyoltál? – Dühösen