Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Nicholas.

Álmodtam. Bizonyára közel lehettem az ébredéshez, hogy ennyire tudatos legyek.

A régi szobámban álltam az Akadémián. Nicholas háttal állt nekem, keze a kilincsen. A rettegés ismerős görcse nőtt a gyomromban. Tompa, fizikai fájdalom fészkelt a bordáim mögött.

Ez volt az a pillanat, amikor szakítottam vele.

– Sajnálom – mondtam.

– Hagyjuk. – A hangja érdes volt. Megbántottam,