Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Nicholas.
Álmodtam. Bizonyára közel lehettem az ébredéshez, hogy ennyire tudatos legyek.
A régi szobámban álltam az Akadémián. Nicholas háttal állt nekem, keze a kilincsen. A rettegés ismerős görcse nőtt a gyomromban. Tompa, fizikai fájdalom fészkelt a bordáim mögött.
Ez volt az a pillanat, amikor szakítottam vele.
– Sajnálom – mondtam.
– Hagyjuk. – A hangja érdes volt. Megbántottam,