Figyelt, de nem szólt semmit.

– Köszönöm, Fenség, én...

– Nem magáért tettem. – Tekintete Elvára siklott, aki olyan aprónak tűnt a kórházi ágyban. – Egyetlen gyermeknek sem eshet bántódása ebben a palotában.

– Mégis. – Hálás voltam a segítségéért, függetlenül attól, hogy miért tette. – Köszönöm.

A doktornő oda-vissza pillantott köztünk. – Ha megbocsátanak, személyesen viszem el Elva rece