Julian hosszú pillanatig oldalvást meredt rám. – Te jó ég, te ezt tényleg elhiszed.

Pír öntötte el az arcom. Mire akart ezzel célozni? Hogy Nicholasnak még mindig fontos vagyok?

Nem, ismerve Juliant, csak megint kavarni akarta a feszültséget. Egyetlen szavában vagy utalásában sem bízhattam meg.

Az út kanyarodni kezdett, Julian pedig, aki még mindig engem nézett, majdnem lecsúszott róla.