A tekintetétől kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Kissé elpirulva elkaptam róla a pillantásomat, és inkább a kamerák felé néztem. A jelenlétük emlékeztetett arra, hogy hol vagyok, és mit kérdezett tőlem Julian az imént.

Megköszörültem a torkomat. Juliannek címezve így szóltam: – Várnod kell, és majd meglátod.

Ő elnevette magát.

Tíz perccel később Julian nyújtotta a kezét: – Tánc