Nem akartam többet Nicholasra gondolni, ezért inkább Joyce felé vettem az irányt. Jól ismertem a két bátyját, de őt nem, és ez sajnálatos dolognak tűnt.

Amikor közelebb értem, Susie felnézett, és rám mosolygott. – Ó, Piper. Találkoztál már Joyce herceggel? Bemutassalak titeket?

Hogy is mondhattam volna, hogy ha találkoztunk is, én nem emlékszem? Ez elviselhetetlenül durva lett volna.