Ő volt a világítótornyom, aki visszavezetett a partra, biztonságban a viharos vizeken át.

Odaléptem hozzá, és a mellkasára borultam. A karjai ösztönösen fonódtak körém. Gyengéden visszavezetett abba a szobába, amit az imént elhagytam, el a folyosóról, ahol bárki belénk botolhatott volna.

– Ó, a szarba – motyogta Julian. – Nem az, aminek látszik, esküszöm.

Nicholas karjai fonódtak kö