Mellettem Elva ásított egyet. – Álmos vagyok, anyu.

Azonnal leguggoltam mellé. A homlokára tettem a kezem, de nem éreztem, hogy lázas lenne. Ennek ellenére az idegeim pattanásig feszültek, és nem tudtam nem aggódni. – Meleged van?

– Nem. Csak álmos vagyok. – Megdörzsölte az egyik szemét.

Utáltam volna korán távozni. Nagyon nagy szükségünk volt erre a győzelemre, hogy versenyben maradjunk.