Mellettem Nicholas morgott egyet.

Most már mindketten figyelembe se vettük.

Julian rám mosolygott. – Köszönöm, Piper.

Ahogy a nappal estébe, az este pedig éjszakába fordult, nem tudtam kiverni a fejemből Jane kését, és azt, hogy milyen kis híján nyársaltak fel.

Ha Nicholas csak egy fél másodperccel lassabban mozdul, talán már halott lennék.

Ha meghaltam volna…

Rettegtem a gondolattól