A farkasom még egy hüvelykkel közelebb lépett hozzám, aztán megmagyarázhatatlan módon megállt.

Résnyire nyitottam a szemem.

Teljesen ledermedt, tekintete az enyémbe fúródott. Zihálva vette a levegőt. Az izmai megfeszültek, mintha visszafogná magát.

Nem mertem reménykedni, de…

– Te… emlékszel rám? – kérdeztem.

Hátralépett, és egy nyüszítés szakadt fel a torka mélyéről.

– Ó, én farkaso