Az esemény estéjén alig bírtam kordában tartani az idegességemet, miközben Charlotte felsegítette rám az arany ruhámat. Gyönyörűen sikerült, minden réteg kiegészítette a következőt. Pasztellsárga, aztán meleg, krémes narancssárga, és végül egy csillogó arany, amely szikrázott, amikor megmozdítottam a szoknyámat.

Charlotte elégedetten bólintott. De aztán így szólt: – Ne felejtsd el a kesztyűt!