Julian szemébe néztem, és ő visszanézett rám. Egy pillanatra semmi más nem létezett, csak mi ketten, és mögöttünk az óceán, ahogy a hullámok tarajt vetnek és a homokos partba csapódnak.

– Remélem, komolyan gondolod – mondtam. Annyira kétségbeesetten akartam, hogy boldog legyen, és tudtam, hogy sosem lesz az, amíg Bridgethez van kötve. Bármit is érezzen Nicholas iránt, és bármi is legyen a sorsuk,