Földbegyökerezett a lábam, nem tudtam, mit tegyek.

– Viszlát, Zale bácsi – mondta Elva.

Zale gyengéden megveregette Elva hátát. – Viszlát, kis Elva. – Amikor a kislány húzódni kezdett tőle, a férfi rámosolygott.

– Micsoda ártatlanság – szólalt meg Sonal királynő, akinek a mosolya szintén lágy volt. – Egy gyermek tisztasága és kedvessége nem ismer határokat. Sokat tanulhatnánk az őszinteség