Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Én rajta tartom a szemem – mondta Julian, állva a bátyja tekintetét.
– Köszönöm – mondta Nicholas. A kezét az enyémre tette a karján, majd gyengéden elhúzta tőle a kezemet. – Amint tudok, visszajövök.
Láttam a szemében égő elszántságot. Nem akartam, hogy elmenjen, de tudtam, hogy saját maga akar a végére járni a dolognak. Senki másban nem bízott, talán csak Julianben, de Julian nem látta a