Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Én rajta tartom a szemem – mondta Julian, állva a bátyja tekintetét.

– Köszönöm – mondta Nicholas. A kezét az enyémre tette a karján, majd gyengéden elhúzta tőle a kezemet. – Amint tudok, visszajövök.

Láttam a szemében égő elszántságot. Nem akartam, hogy elmenjen, de tudtam, hogy saját maga akar a végére járni a dolognak. Senki másban nem bízott, talán csak Julianben, de Julian nem látta a