– Szia, bébi. – Zie fölém hajolt a kanapén, mire én felvontam rá az egyik szemöldököm, mielőtt leeresztettem volna a könyvet, amit épp olvastam.

– Igen, apuci? – kérdeztem, és a szemöldököm ráncolva meredtem a feszengő testére. Úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit, de még fontolgatja, hogy elmondja-e nekem, vagy sem. Éreztem, hogy hezitál, ami kissé idegessé tett, mert most láttam először, hogy