Janice törökülésben ült a székén, tekintete Ariel felé rebbent, miközben gőzölgő instant tésztáját szürcsölte.

Belecsúsztatta a lábát a papucsába, és felállt. – Jól van, jól van, értem én. Nektek ketten meg kell beszélnetek a dolgaitokat. Nem tartom a gyertyát. Hagyok nektek egy kis teret.

Kinyitotta az ajtót, és egyenesen az erkélyre ment, hogy ott folytassa a lakomát.

Ariel derült pillantást vet