Noah szemszöge

Hallom a saját dorombolásomat, ahogy itt fekve az alvó Michaelt nézem. Olyan őrült tempót diktált az elmúlt pár nap; most fordul elő először, hogy még mindketten az ágyban vagyunk ilyen késő délelőtt.

Próbálok nem arra gondolni, milyen nap is van ma, mert amint eszembe jut, tudom, hogy az agyam nem áll le, és megint egy merő idegroncs leszek. Így hát inkább rá figyelek.... Nézem