– Ő nem az anyukám. Maga az! – nézett rá Jasper, és komoly hangon válaszolt.

Arissának Jasper jutott eszébe, ahogy az előtte álló gyermekre nézett.

A szemük, az orruk, mennyire hasonlítanak!

– Örülök, hogy kedvelsz! – simogatta meg gyengéden a fiú arcát, és mosolyogva mondta.

Vajon akkor is ugyanígy viselkedne velem, ha tudná, hogy én vagyok a vér szerinti anyja?

Benjamin eközben hunyorogva figyel