Caliana szemszöge

A szívem majd kiugrott a helyéről, miközben a cipőmért nyúltam. Követtem a fiatal szolgálót az étkezőbe, ahol négy megfélemlítő férfi ült, fenségesebben, mint valaha. A Chasia fivérek.

Tudtam, hogy uralkodó típusú férfiak, de így látni őket, ahogy görög istenekként ülnek, és csak úgy árad belőlük az aurájuk, teljesen más volt. A farkasom és én felnyüszítettünk, de rákényszerítettem magam, hogy kihúzzam magam. Végtére is egy Alfa lánya vagyok.

– Üdvözöllek, Caliana – Állt fel egy jóképű, huszonéves férfi. Az interneten látott képek alapján Jamalnak, a második testvérnek és a vállalat arcának ismertem fel. Ő volt a falka bétája is. Próbáltam visszaemlékezni, mit is írtak róla a cikkben.

„A nyugat arany angyala”. És valóban úgy is nézett ki, barátságos maszkot viselt, de amögött ugyanolyan veszélyes volt, mint a többiek.

– Szia – köszöntem félénken. Gyengéden megfogta a kezemet, és egy Alfa Edward melletti székhez vezetett, aki még csak rám sem pillantott.

– Caliana, üdv a családban. Ők a testvéreim, Marcus és Marcos, az ikrek – mutatott be béta Jamal. Az ikrek is jóképűek, és csak apró vonások különböztetik meg őket, mint például a hajuk és a szemük; Marcusnak piszkosszőke haja van, és barna szeme, mint Jamalnak. Marcosnak hollófekete haja volt, mint Alfa Edwardnak, és megbabonázó, szürkéskék szeme.

Az ikrek intettek felém, és röviden biccentettek, arcuk ugyanolyan komoly volt, mint a bátyjuké.

– Nekem kell bemutatnom őt neked, testvér, vagy megteszed ezt a megtiszteltetést? – kérdezte Jamal az Alfát, aki bosszúsan felsóhajtott, mintha ezt az egészet unta volna. Miért gyűlöl engem ennyire?

– Nos, akkor majd én megteszem – mosolygott béta Jamal. Hogy képes ilyen udvarias lenni? A Chasia fivéreknek elvileg önteltnek és gorombának kellene lenniük.

„Jamal az angyal.”

– Ő ott Edward, a legidősebb – mondta gyorsan, én pedig bólintottam. A tekintetem az Alfára siklott, hogy lássam, bólint-e, vagy legalább rám néz, de nem tette, és ez összetörte a szívem.

Amikor elkezdtünk enni, Marcos és Marcus a gyilkosságaikról beszélgettek, és részletesen elmagyarázták, hogyan mészároltak le több mint tíz Lycant. Hidegrázás futott végig a testemen, és félrenyeltem a salátámat, mire elhallgattak, és rám néztek. Idegességgel haraptam be az alsó ajkamat. Reméltem, hogy a vacsora hátralévő részében elfelejtik, hogy egyáltalán ott vagyok.

– A szívét a vadfarkasoknak adtam, a gazdáik testét pedig az oroszlánjaimnak. Izgalmas volt.

– De a másik fickó nem élt még?

– Olyan szórakoztató volt nézni. Szerintem az ünnepségek alatt is rendezhetnénk ilyen játékokat.

A gondolattól, hogy Marcus embereket vetne az oroszlánok és a vadfarkasok elé pusztán sportból, felfordult a gyomrom. Felálltam, a legközelebbi mosdókagylóhoz rohantam, és kihánytam az egész vacsorámat... Hallottam, ahogy az ikrek felnevetnek. Megráztam a fejem, és úgy döntöttem, nem megyek vissza; inkább egyenesen felsiettem a szobámba.

Fekete selyem hálóingemet vettem fel az alváshoz. Mielőtt még lehunyhattam volna a szemem, az ajtó kinyílt, és az Alfa lépett be. Alfa Edward ott állt, lépéseket téve az ágy felé, szürke szemeiben valami fenyegető csillogott. Szorosabban markoltam meg a matracot. Fél térddel az ágyra támaszkodott, és megragadta az államat, hogy kénytelen legyek szembenézni vele. Ezen a ponton a szívem már majd kiugrott a mellkasomból, és libabőrös lettem. A farkasom boldogan vonyított a társa közelségétől.

– Üdvözöllek, Társam – A hangja mély és szexi volt. A lélegzetem elakadt, ő pedig elvigyorodott. – Csak azért jöttem, hogy közöljem veled a szabályokat – mondta, és a lehető leggyorsabban visszahúzódott tőlem. Felnyüszítettem az érintés hiányától.

– Mi... milyen... szabályokat? – dadogtam halkan.